Szitakötő lárva

A szitakötőkről általában

További előfordulási helyei: Madagaszkár, a Mascarenhas-szigetcsoport, Szokotra, a Zöld-foki szigetek, a Kanári-szigetek, Madeira, az Azori-szigetek, az Arab-félsziget, valamint Pakisztán és India északi része. A Földközi-tenger medencéjében csaknem mindenütt megtalálható.

Az alacsonyabb fekvésű helyeket részesíti előnyben, de az Alpokbana Pireneusokban méteres magasságban is észlelték, helyenként akár még magasabbra szitakötő lárva felhatol. Magyarország alföldjein, domb- és hegyvidékein egyaránt megtalálható. Lárvája elsősorban állóvizekben él — a növényzetben gazdag tavak, víztározók, bányagödrök, kavicsbányatavak, halastavak, holtágak, csatornák és lassabban áramló vizek egyaránt megfelelnek a kifejlődéshez, de fontos neki a napsütés és a kellőképpen felmelegedő víz.

A lárvák fejlődése gyors, általában egy év alatt végbemegy, de a folyamatos fejlődés miatt mindig lehet különböző korú lárvákat találni a tenyészőhelyeken. A lárvák többsége szinkronizáltan alakul szitakötő lárva lárva májusban, a nyár során azonban szeptemberig is megfigyelhetők lárvából kibújó egyedek.

szitakötő lárva az enterobiosis iránya

A kifejlett szitakötőket a legnagyobb számban májustól augusztusig lehet észlelni. Az óriás-szitakötő zentel felnőttek beadása lelőhelyei az imágók és a lárvák eddigi észlelései alapján Az óriás-szitakötő imágójának életmódja Az óriás-szitakötő éjszakai kikelését az első repülés, a szűzrepülés követi még a napfelkelte előtt.

A szűzrepüléssel 20— méterig jutnak el a kibújási helyüktől. Többnyire fákon landolnak, ahol néhány óráig pihennek, és testük tovább keményedik.

Az érési idő mintegy két hétig tart, de legalább 9 nap szükséges a hím, és 11 nap a nőstény esetében. A vadászat délelőtt kezdődik és gyakran a sötétedésig tart. Eközben 2—5 m magasan repülnek a föld felett különféle nyílt helyeken.

Leggyakoribb zsákmányállataik a legyek, szúnyogok közül kerülnek ki, de lepkék, szitakötő lárva is szerepelnek az étlapján — ez utóbbiakat akkor is legyűrik, ha majdnem akkorák, mint önmaguk. Szitakötő lárva repülési idő Közép-Európában június elejétől augusztus végéig tart, súlypontja a június és július közepe közötti időszakra esik.

Dél-Európában április közepétől november elejéig tart, a fő időszak azonban június és szeptember közé esik. Az óriás-szitakötők átlagos élettartama nagyjából egy hónap, vagy legfeljebb kettő. A teljesen kifejlett szitakötők legfőbb természetes ellenségei a kiválóan repülő kabasólyom Falco subbuteo és a gyurgyalag Merops apiaster.

A szitakötők szinkronizált, tömeges kikelésnél persze más madarak és békák is lakmározhatnak belőlük, már amennyiben a szitakötők a reggeli szürkületkor még nem repültek el pihenőhelyükről. Érdekes, és a rovarvilágban nem túlságosan gyakori jelenség a színváltoztatás képessége, melynek során az óriás-szitakötő égkék színű hímje 4—5 óra leforgása alatt piszkos szürkés-zöldre vált a sötétségben, de akkor is, ha a hőmérséklet huzamosabban 10 C alá csökken.

Tartalomjegyzék

A visszaalakulás 21 fokon mintegy egy órát vesz igénybe. A szitakötők szaporodása A frissen kikelt szitakötők — felnőtté válásuk kezdeti időszakában — igyekeznek eltávolodni a kibújási helyüktől. Ez a viselkedés elsősorban a túlélés szempontjából hasznos. A víz mellett tartózkodó, már előbb kikelt és ivarérett — agresszív, territoriális — egyedek a fiatal, törékeny fajtársaikban súlyos sérüléseket okoznának.

  1. Szitakötők
  2. Rögtön felmerül a kérdés: miért szitakötő?
  3. Őseik már több, mint 3OO millió évvel ezelőtt, a karbon korban megjelentek.
  4. Testfelépítésük, fejlődésük[ szerkesztés ] Szinte minden fajuk lárvája vízben fejlődik.

További előnye a víztől való átmeneti eltávolodásnak a szitakötő lárva génkészletének keveredése, mivel ekkor a szomszédos vagy akár távolabbi kolóniák között jöhet létre kapcsolat. A kiszíneződött és ivaréretté vált szitakötők hamarosan párt keresnek. A hazai fajok közül a kisszitakötők egyes csoportjainál kifejezett udvarlási szertartást lehet megfigyelni. Ennek a násztáncnak a feladata részben a fajazonosság eldöntése — udvarlás közben a szitakötő lárva a hímek jellegzetes faji bélyegeiket mutogatják —, és a nőstény általi elfogadásról való meggyőződés.

A szitakötők legtöbbször a levegőben, repülés közben választják ki egymást, s jó részük a levegőben is párosodik. A párzás bonyolultsága főként abból — a rovaroknál egyedülálló —anatómiai jellegzetességből adódik, hogy a hím ivarmirigye heréje a potrohvégen, míg a párzószerve pontosabban az ondó tárolására és peranan platyhelminthes adalah szolgáló szerve a potroh tövén található.

Szitakötő lárva párzási ceremónia egyik kulcslépése, hogy a hím eltávolítja a női ivarszerből az előző párosodásból származó spermát. Az aktus nyitányaként a hím páros potrohfüggelékeivel megragadja a nőstény nyakszirtjét kisszitakötőknél az előtorátés így láncszerűen összekapcsolódva hosszú utat is megtehetnek, miközben a hím repül elöl.

Erdészeti rovartan

A párzás úgy folytatódik, hogy a nőstény előrelendíti a potrohát, és a hím potrohtövéhez közelíti. Ebben a hím is segíti, először lábaival, majd párzókészülékének ivarkampóival megragadja a nemi szemölcsök eltávolítása olcsó nőstény potrohvégét, majd párzószervéhez illeszti.

A különleges alakzatban melyet párzási keréknek, vagy szakszóval gyűrűkopulának nevezünk is képesek repülni, és gyakran csak a megtermékenyítés után pihennek meg. Legtöbbször a párzás után sem válnak szét teljesen. A legtöbb faj a növények víz alatti szárának, levelének szöveteibe juttatja petéit, miközben a nőstény sokszor maga is víz alá merül. A vízbe került peték lesüllyednek az alzatra, ahol rövidesen az iszapba merülnek.

A nőstény petéit lehelyezheti úgy is, hogy potrohát időnként a vízbe meríti vagy a víz felett repülve, a vizet szántva ejti petéit a vízbe. Tavi szitakötő Anax parthenope párzási kerékben. Felül a hím, alul a nőstény forrás: Újvári Zsolt, ízeltlábúak. Aktivitásuk maximuma a déli, 15  lux fényerősségnél észlelhető, de késő délután, szitakötő lárva a sötétedés előtt újból visszatérnek.

Ilyenkor a hímek főképpen vadásznak. Járőröző repülésük fordulatos, erőteljes és kitartó. A nagyjából 1 gramm tömegű rovar még erősebb széllökések alkalmával is megtartja egyenes testhelyzetét.

Bájos és kecses, ám igazi ragadozó a szitakötő | National Geographic

Jellemző, hogy ügyesen kihasználja a felszálló meleg légáramlatokat, miközben gyakran vált siklórepülésre. Az adott partszakaszon eltöltött idő 1 perc és másfél óra között mozog, de azokon a helyeken, ahol jelentős az egyedsűrűség, az eltöltött idő is csökken. A revír nagysága 80 és m2 között van.

A riválisok vehemensen támadják egymást, és ha módjukban áll, elűzik ellenfelüket.

szitakötő lárva hpv okozhat szájüregi sebeket

A nőstények egyenes vonalú mélyrepüléssel érkeznek a tojásrakás színhelyére. A párzási kerék a levegőben alakul ki, de a szitakötő lárva végül az alacsony növésű, lágyszárú vegetáción vagy fákon-bokrokon köt ki.

szitakötő lárva kerek viszketés a végbélnyílásban

A párzás maga 5—15 percig tart. Szitakötő lárva tojásrakás a hímek közreműködése nélkül zajlik. Tojásrakáskor a nőstény vízfelszínen úszó növényre vagy vízből kiálló szárra telepszik. Hátsó testfelét azután vízbe meríti, ahol egyenként és egy vagy két sorban helyezi tojásait a kiválasztott vízinövény belsejébe úgy, hogy a 2 mm hosszú tojások teljesen beágyazódnak a növényi szövetbe, onnan csak kis darabjuk lóg ki.

Így a növény nem szitakötő lárva körül a nyílást, és a kikelő előlárvák könnyen el tudják hagyni a szárat. Óriás-szitakötő nősténye Anax imperator peterakás közben forrás: Ambrus András, ízeltlábúak. Az embrionális fejlődés végén a tojásból kibújó 1—2 mm-es féregszerű előlárva élete csak rövid ideig tart percekig, néhány óráig, esetleg egy napig és különösen azoknál a fajoknál van fontos szerepe, amelyek nem a vízbe, hanem a növények szöveteibe, talajba rakják tojásaikat.

A lárvaállapot időtartama nagyon különböző, néhány hónap vagy akár több év is lehet, közben 9—16 alkalommal vedlenek, és a vedlések után visszamarad a lárvabőr exuvium.

A vedlések előrehaladtával a lárva fokozatosan egyre hasonlóbbá válik a kifejlett rovarhoz, az imágóhoz. A szitakötők lárvái a vízi életmódhoz jól alkalmazkodott ragadozók. A kisszitakötők szitakötő lárva teste karcsú, megnyúlt, potrohuk végén három jellegzetes alakú tracheakopoltyúként működő farlemezeket viselnek, melyek feladata a légzés lebonyolítása, de segítségével úszni is tud.

A farlemezek alakja, mintázata alapján a szitakötőfajok jól azonosíthatók. A kisszitakötők lárvái hajlékonyak, ezért kígyószerűen mozognak.

A vízinövényeken tartózkodó kisszitakötők lárvái veszély esetén elrejtőznek, mozdulatlanná válnak az álcázásban reménykedve, vagy a menekülésben keresnek menedéket.

Sávos szitakötő Calopteryx splendens lárvája fotó: Tóth Sándor A nagyszitakötők lárvái zömökebb és erőteljesebb felépítésűek, változatos alakúak.

Lehet, hogy érdekel