Az immunmegkerülési stratégiák paraziták

Az immunrendszer működése Az antigén Definíciószerűen antigénnek tekinthető minden olyan molekula, amely a T- illetve a B-lymphocyták antigénfelismerő receptoraival kölcsönhatásba lépve immunválaszt vagy toleranciát vált ki.

Az epitop, vagy antigén determináns csoport a makromolekulának azon része, mely a B, illetve a T-sejt receptorával kapcsolódni képes.

A B-sejtek antigénfelismerő receptora az antigén konformációját, míg a T-sejtek receptora az alkotóelemek szekvenciáját ismeri fel. Az antigénitást befolyásoló tényezők Egy adott molekula antigenitását számos tényező befolyásolja. Az antigenitás mértéke függ az anyag kémiai természetétől. A fémektől pl. A legerősebb immunválaszt kiváltó antigének a fehérjék szérumfehérjék, bakteriális exotoxinok, enzimek és a szénhidrátok bakteriális sejtfal antigének.

Gyengébb antigének a lipoproteinek sejtmembrán fehérjékglikoproteinek vércsoport az immunmegkerülési stratégiák parazitákpolipeptidek, pl.

Az orvosi mikrobiológia tankönyve

Antigenitás szempontjából a sor végén helyezkednek el a nukleoproteinek, RNS és DNS Le faktormelyek gyakran autoantigénként viselkednek. Az antigenitást befolyásolják a molekula fizikai tulajdonságai, így annak tömege, konformációja, az antigén-determináns molekulán belüli elhelyezkedése, a molekula rigiditása és katabolizálhatósága.

  1. KOPÁTSY SÁNDOR: A MAGYAR MARSLAKÓK TITKA
  2. Immunitási mechanizmusok röviden

Gél önkéntesek a papilloma áttekintéséből molekulasúlyú antigén általában magában nem, azonban nagyobb hordozó molekulához kapcsolódva képes az immunválasz kiváltására és a képződött ellenanyaggal carrier nélkül is reakcióba lép.

Az antigén-determináns csoport molekulán belüli elhelyezkedése meghatározza az epitóp hozzáférhetőségét. A flexibilis molekulák általában nem jó antigének.

A zselatin nem immunogén, annak ellenére hogy nagy molekula. Ha azonban poli-L tirozin beépítésével rigiddé tesszük a zselatint, jó antigénné válik. Az antigenitás szempontjából fontos a molekula katabolizálhatósága, mert az antigén-felismerő receptorok csak az antigént prezentáló sejt által megfelelő méretű darabokra lebontott antigén fragmentumokkal képesek kapcsolódni. Az antigén szempontjából az immunogenitást befolyásolja az antigén forrása, pontosabban, a válaszoló szervezettől való idegenségének mértéke.

Minél távolabb áll az antigén immunológiai szempontból a válaszoló szervezettől, annál nagyobb immunválasz várható.

Навигация по записям

Az immunmegkerülési stratégiák paraziták a mikrobiális xeno antigének, vagy akár az emberi faj más egyedéből származó alloantigének erős immunválaszt váltanak ki, míg az azonos genetikai állományú egyén antigénjei syngenekvagy a saját auto antigének gyenge választ indukálnak.

Az antigén tisztasága meghatározza az immunválasz specifitását. A humán szérummal immunizált nyúlban termelődött ellenanyag a szérum minden komponensével reagál, míg a tisztított humán albuminnal immunizált nyúl csak albuminspecifikus ellenanyagokat termel.

az immunmegkerülési stratégiák paraziták

A kialakuló immunválasz szempontjából fontos az antigén komplexitása, illetve a bejutás módja. A közvetlenül az érpályába jutó anyagok általában IgM, majd IgG termelést, a bőrön keresztül bejutó antigének késői túlérzékenységi reakciót, a nyálkahártyákon át bejutó antigének pedig elsősorban IgA termelést váltanak ki.

az immunmegkerülési stratégiák paraziták

Lényeges a kiváltott immunválasz szempontjából az antigén dózisa is. Extrém nagy, illetve kis dózisban bejutó antigén immunválasz helyett toleranciát vált ki.

az immunmegkerülési stratégiák paraziták

Az antigén bejutása óta eltelt időtől függ a termelt ellenanyagok mennyisége, továbbá az, hogy mely osztályba tartozó ellenanyagok szintetizálódnak. Az emlékeztető oltások száma befolyásolja a válasz megjelenésének sebességét és mértékét. A válaszoló szervezet részéről meghatározó annak fiziológiai állapota kiállt vírusfertőzés, stressz, immunszuppresszióilletve a genetikai konstitúció, melynek megnyilvánulása az egyes antigénekkel szembeni high- v.

Természetes immunitás Az idegen antigének felismerése és eliminálása az immunrendszer két különálló, de egymást kiegészítő funkcionális egységének együttműködése folytán jön létre. Az evolúció során korábban kialakult természetes- vagy veleszületett immunitás azonnal reagál, és keretek között tartja az infekciók terjedését, mialatt a kifinomultabb mechanizmusokat felvonultató specifikus vagy adaptív immunitás felkészül a feladat átvételére.

Patogén asszociált molekuláris mintázatok, mintázatfelismerő receptorok A természetes immunitás alapvető feladata a saját és a fertőző idegen megkülönböztetése. A felismerés a monocyták, macrophagok, neutrophil granulocyták, dendritikus sejtek felszínén található mintázatfelismerő receptorok és a kórokozó feszínén található patogénasszociált molekuláris mintázat PAMP interakciójának eredménye. Ezek az emlős sejtekből hiányzó molekuláris mintázatok a kórokozókra jellemző, gyakran életfontosságú, ezért konzervált struktúrák részei, mint pl.

Patogénekre specifikus molekuláris mintázatot mutat továbbá az emberi nukleinsavtól eltérően kevés metilált citozin-guanin dinukleotidot tartalmazó bakteriális és virális nukleinsav, illetve a mikrobák glikoproteinjeiben és glikolipidjeiben gyakran, a hasonló emberi molekulákban viszont ritkán előforduló, mannózban gazdag glikánok.

az immunmegkerülési stratégiák paraziták

Tekintve, hogy a mintázatot adó molekulák változatlansága elengedhetetlen a mikroba életfunkciói szempontjából, ezen struktúrák mutációja révén a kórokozó nem tudja elkerülni az immunológiai felismerést. Ezalól mindössze néhány, rendkívül invazív kórokozó a szabályt erősítő kivétel. A pestis, a hastífusz, a tularaemia kórokozói, lásd a Részletes bakteriológia fejezetet részben szerkezetileg némileg eltérő PAMP-okkal rendelkeznek, esetleg azoknak, elsősorban LPS-üknek, kifejeződését csökkenteni tudják vagy azt maszkírozzák.

Primary Navigation

Mindennek következménye a természetes immunválasz jelentős csökkenése lehetővé téve jelentős invaizivitásukat. Ezeket a kórokozók széles köre által expresszált, de a gazda molekuláitól különböző antigéneket a phagocyták által hordozott ősi, konzervált mintázatfelismerő receptorok, köztük az ún.

Toll-like receptorok ismerik fel 2. A felismerést követően fokozódik az endocitosis, másrészt olyan jelátviteli utak aktiválódnak, melyek a patogének eltávolításában résztvevő cytokinek termelődését eredményezik.

Toll-like receptorok és azok ligandjai A phagocyták felszínén expresszálódó endocitosissal asszociált Toll-like receptorok elősegítik a kórokozók megtapadását és bekebelezését.

Lehet, hogy érdekel