Hogyan kell megmosni a férgek lakóját
A románok. Sbiera Jánostól és Marian S. Az a néhány kereskedő örmény és zsidó család, mely akkoriban csak a városokban és mezővárosokban élt, meg sem látszott a román népesség között. E számbeli nagy többségüket azonban az oláhok nem tartották meg a mai napig.
Némely vidékeknek német, tót, vagy magyar gyarmatosokkal. Az oláh mesteremberek és kereskedők legnagyobb részt letűntek, minthogy az idegenekkel való versenyben nem tudtak helyt állani. A falukon pedig, a hol, kivált a Galicziával szomszédos vidékeken nagy számban telepedtek le a rutén mezei munkások, idő haladtával a román parasztság eltanúlta a rutén jövevények nyelvét, s már a második nemzedék a családi életben is ezt a nyelvet kezdte beszélni, úgy, hogy lassanként az oláh nyelv innen is sok helyütt kiszorúlt.
Így történt aztán, hogy a román nyelv számos faluban kihalt, s a városokban és mezővárosokban is jóval szűkebb körre szorúlt.
- Az Auguszta-telep számozott téglaházakból és erdélyi, felvidéki városneveket viselő fabarakkokból állott, összesen mintegy ötszáz lakásból.
- Nemi szemölcsök és papillómák férfiaknál
- Molnár H. Lajos-Donki Ákos - Molnár H. Lajos
- Gyógyszerek a nők HPV kezelésére
- The Project Gutenberg eBook of Virradóra by Mór Jókai
Társadalmi osztályozás tekintetében a román nép valaha a következő rendekre tagolódott: papok és szerzetesek, bojárok boieriruptasok ruptasikurtanemesek rezeşi és mazilok mazili vagyis nemesi rendű volt állami hivatalnokokvárosi polgárok târgoveţi, orăşeni és jobbágyok clăcaşi.
A bojárok, ruptasok és kurtanemesek alkották a nemességet és a kolostorokkal, meg a városi lakókkal együtt a földbirtokos osztályt, a nemesi és kolostori jószágokon megtelepűlt jobbágyok clăcaşivagy mezei munkások ellenben a földbirtok nélküli parasztságot. A bojárok parazita riba vagy több jószág urai, a ruptasok és mazilok ellenben csak jószágrészek tulajdonosai, míg a kurtanemesek csak kisebb-nagyobb földbirtokok gazdái voltak.
A kimpolungi kerűlet lakói szabad parasztok valának s a tartománynak Ausztriába történt bekebelezése előtt bizonyos hűbéri viszonyban álltak a moldvai vajdával. E társadalmi osztályok még ma is fönnállnak ugyan, de már mégis azzal a különbséggel, hogy a hajdani mezei munkásokból és jobbágyokból szabad földbirtokos parasztok lettek ţěraniés hogy a kimpolungi kerűlet szabad harasztjai egy hosszas pör következtében egykori terűletükből sokat vesztettek.
Bukovina románjai nyílt eszű, nemes érzésű, vallásos nép, a melynek az isteni gondviselésbe vetett bizodalma a fatalizmussal határos. Őseitől örökölt vallását, a görögkeleti hitet isteni intézményként szereti és tiszteli a román, s a papjaiban nemcsak az Úr szolgáit és igéje hirdetőit, hanem egyúttal az emberek cselekedeteinek bíráit is látja, a kik korlátlan hatalommal vannak fölruházva, hogy lelkiekben üdvre vagy kárhozatra ítéljenek.
Ép ezért a legmélyebb tisztelettel és lelki dolgokban szinte vak bizodalommal van irántuk. A románok szivósan ragaszkodnak őseik hitéhez és szokásaihoz, a melytől nem könnyi őket eltántorítani. Lelkiismeretességük példás és a becsűletszót a világon semmiért sem szegnék meg, még akkor sem, ha elhamarkodottan kötötték le. Az adott szót szentesítő kézadás olyan előttük, mint akár az eskü. E mellett igen érzékenyek és soha sem felejtik el, ha valaki sértőleg vagy igazságtalanúl bánt velük.
Ellenben őszinte hálával és megbízhatósággal fizetnek a jó bánásmódért.
Milyen veszélyt jelent a helmint az emberre?
Ha azonban sulyosabb jogsérelmet szenvednek és abban támadja meg őket valaki, a mit szentnek és érinthetetlennek tartanak, akkor férfias bátorsággal védik az igazukat. Román parasztok népviseletükben. Zuber Gyulától Erkölcseik általában véve tiszták, és e részben némi sülyedés csak az oly vidékeken mutatkozik, a hol sok a csapszék.
A román fölötte vendégszerető s mindenki iránt szíves és nyájas. Általában véve a mélyebb érzések embere a román, a ki épen ezért másokat is ép oly őszintéknek és jóindúlatúaknak tart, a milyen ő maga, s ez bizony nem egy keserű csalódást szerez neki. Minden tekintélynek nagy tisztelője, a melynek könnyen és szívesen aláveti magát még akkor is, ha érzi, hogy igazságtalanság esik rajta.
Szentűl meg van győződve arról, hogy Istennek a földön a császár a helytartója, a kinek az a hivatása, hogy mindenki számára igazságot mérjen. Ezért tekinti a hatóságot és a törvényszéket is az Isten nevében rendelt intézményeknek, a melyek arra valók, hogy az emberek közt föntartsák a rendet és az elnyomottakat vagy a megcsaltakat jogukhoz segítsék.
Abban, ha a népet a társadalmi és állami ügyek rendezésében való részvételre szólítják föl, Istennek az emberek közt testvéri és igazságos együtt élésre czélzó rendelését látja a román, mert szentűl hiszi, hogy csak Istennek tetsző dolog lehet az, a mikor az ő nevében mindenek, vagy legalább sokan gyűlnek össze és egyezkednek. A császárhoz törhetetlen hűséggel ragaszkodva, parancsát, bárhová rendeli az, engedelmesen követni és széles birodalmát, de a saját szűkebb honát és nemzetiségét is vitézűl védeni, s ebben, ha kell, akár az életét is föláldozni, Istentől reá rótt kötelességének ismeri, a mit a becsűlet is parancsol.
Oly erény ez az ő szemében, a mely mindenek fölött áll s a melytől eltántorodni nemcsak e földön szégyen és gyalázat, hanem a másvilágon is kárhozatra juttat.
A románok. Sbiera Jánostól és Marian S. Fl.-től, fordította Katona Lajos
A fönnálló rend elleni lázadásra a románt nagyon nehéz fölbújtatni; és csak ha a nemzetiségét látja veszélyben, akkor támad föl annak megvédésére. De még ebben az esetben sem a tekintély mint tekintély ellen támad, mert haragja nem ennek, hanem azoknak szól, egyidejű immunitás a helmintusokban kikről azt hiszi, hogy e tekintélylyel a maguk önző czéljaira visszaélnek. A román lelke legmélyén gyökerező szeretettel ragaszkodik a szülői házához, öröklött jószágához, valamint szülőföldjéhez és szűkebb hazájához.
Ott szeret élni s halni, a hol a napvilágot megpillantotta. Épen ezért szülőhelyét csak nagy ritkán hagyja el házasság révén is egy-egy legény vagy leány. Egyébként pedig csak sulyos csapások késztik kivándorlásra, mikor már semmi más módja nincs a megélhetésre. A fiú rendesen az apja mesterségét örökli, a mivel együtt jár az, hogy ki-ki mereven ragaszkodik a hagyomány útján nemzedékről nemzedékre átszálló fogásokhoz és nyakasan ellene szegűl minden újításnak, még az olyanoknak is, a melyeket nagyon is szükségesekké tett a haladó korral változó élet folyása.
A Szent Imre-induló
Ennek a jellemvonásának a román nép nem egy tekintetben sulyos kárát vallja. A nép hagyományos mesterségeiben ugyanis semmi haladást sem tanúsítván, az idegenekkel való versenyben természetesen vereséget szenvedett. Még a nagybirtokosok egy része is, hozzá lévén szokva, hogy gondtalanúl éljen birtokain, melyeket hajdan a rajtuk megtelepűlt jobbágyság mívelt, a változott körűlmények közt, még nagyobb műveltsége mellett sem volt arra való, hogy maga gazdálkodjék jószágain, hanem inkább bevándorlott idegeneknek adta el földjeit, mikor bizonyos kártérítésért a parasztságot az úrbér alól fölszabadították.
Csak a mióta legújabban a népnevelés kissé jobban föllendűlt, azóta látni mind nagyobb számmal eseteket, a melyekben a fiúk saját hajlamukat, vagy szüléik tanácsát követve más pályát választanak, nem pedig az apjukét; kivált a paraszt fiúk közűl, a kik nem akarnak többé otthon gazdálkodni, mennek többen mesterségre, vagy más ipari foglalkozásra, avagy még örömestebb a papi, tanítói vagy hivatalnoki pályára.
Posztóványoló malom piuă de lâneţe. Charlemont Húgótól A román paraszt otthona egyszerű ugyan, de tiszta. Háza fából épűlt s ma már majdnem mindenütt zsindelylyel van födve; vannak azonban még ma is zsúppal hogyan kell megmosni a férgek lakóját födött házak, minthogy ez a fajta háztető nemcsak igen tartós, hanem takarmány szűke esetén a marha etetésére is fölhasználható.
A házat, melynek homlokzata mindig délnek néz, a pitvar tindâ két egyenlőtlen részre osztja. A pitvartól balra eső kisebb nyugati félen van egy konyhának és hálószobának berendezett két ablakos helyiség, melynek ablakai közűl az egyik a homlokfalon, a másik a nyugatin van. A ház ezen részének e hogyan kell megmosni hogyan kell megmosni a férgek lakóját férgek lakóját egyetlen szobája mögött néhol még egy kis éléskamra cămară is található, melynek a pitvarból nyílik az ajtaja.
A háznak a pitvartól jobbra, keletnek eső tágasabb felében van a vendégeknek föntartott és csak ünnepiesebb családi eseményeknél használt nagyobb szoba casă maremelynek a keleti falba vágott egyik ablaka fölött függnek a szentképek; két másik ablak a homlokzaton nyílik.
Ebben a szobában tartják a becsesebb ruhafélét, a jobb ágyneműt és az eladó leányok kelengyéjét, részint az egyik gerendára grindă fölakgatva, részint ládába ladă zárva.
Rendesen ugyanaz a láda ez, a melyben a gazdasszony a maga kelengyéjét vitte az ura házához, s többnyire csak a leány férjhez adása előtt cserélik ki az ennek szánt újabbal. Némely házban ennek a szobának az éjszak felé eső részén körűlbelűl egy negyedét deszka- vagy gerenda-fallal elkülönítve afféle öltözőszobának használják leginkább a nők, de néha hálóhelyiségnek is.
Autóápolás 7. rész _ Autómosás otthon
E helyiségnek a szobából nyílik az ajtaja, s a keleti falon van egy igen hogyan kell megmosni a férgek lakóját ablaka. Ha gerendákból rótt közfala nem ér egész a mennyezetig, akkor rendesen ruhaneműt raknak rá. A ház előtt, meg a nyugati oldalon, néha az éjszakin is nagyobb udvar terűl, s ebben van a gémes cumpănăvagy csak merítő vödörrel cârlig ellátott kút.
A ház keleti, de néha a déli oldalán is egy kis zöldséges és féreg gelmonet kertet látunk, melyet sövény választ el az udvartól és a telek többi részétől.
A ház mögött, annak nyugati oldalán vannak a gazdasági melléképűletek és az istálló, melyek mögött rendszerint még egy kis gyümölcsös következik.
A kutyák évenkénti féregtelenítése során — mely a veszettség elleni oltáskor kötelező — több gazdi is azzal próbálja elhárítani a kezelést, hogy a kutyája nem lehet fertőzött, ugyanis kitűnő kondícióban van és sohasem látott a bélsarában férgeket ürülni. Tudni kell azonban, hogy a kutyákban és macskákban is a fonál- vagy galandférges fertőzöttség az esetek többségében semmiféle klinikai, betegségre utaló tünettel nem jár, ugyanakkor ezek az állatok sok ezernyi petével szennyezik a környezetüket, súlyos veszélyt jelentve az emberre és más állatfajokra egyaránt. A továbbiakban a kutyák fonálférgességéről, vagyis az orsóférgességről, az ostorférgességről és a kampós- vagy horgasfejű férgességről a fertőzés módjáról, a paraziták kifejlődéséről, a védekezés és orvoslás lehetőségeiről, valamint az ember veszélyeztetettségéről fogunk szót ejteni.
Szegényebbeknél a ház többnyire csak a pitvarból meg egy szobából áll, melynek csak a keleti és a homlokfalán van egy-egy ablaka. Az ilyeneknél a helmintak stii melléképűletek is csak a legszükségesebbekre szorítkoznak, vagy teljesen hiányzanak.
A falvak házai szétszórtan állanak s nem rendezkednek szabályosan fő- és mellékútczákba. Bukovina románjai erős testalkatúak, a hegyi lakók többnyire magasabb, a síkföldiek pedig középtermetűek; többnyire barna arczbőrűek és szabályosak az arczvonásaik. Egészen görög és római arczélűek is akadnak közöttük.
Kivált a síkföldön, így a suczawai, radautzi, szerethi és storoźinetzi kerűletekben lakók közt ritka szép emberek is akadnak. A földmívelő román lakosság viselete a férfiaknál len- vagy kendervászonból varrott, széles újjú, hosszú fehér ing, melynek a mellen való nyílását csupán a nyakon lévő, többnyire bojtocskákban végződő két czérnamadzag chiotori tartja össze.
Az ing alja a szintén len- vagy kendervászonból meddig jelennek meg a fertőzés szemölcsök gatyán egész térdig ér le s a derékhoz vagy hosszú, gyapjúból szőtt övvel brâuvagy rövid, de széles, sárgaréz csattos kettős szíjjal cureá van oda szorítva. A nyakukon némelyek fekete selyem kendőt viselnek. Lábbeliűl bocskor opinci szolgál, de itt-ott durva bakancs is bocânciés csak ünnepnap húznak bokában ránczos, hosszú szárú, patkós csizmát.
A nők fehér gyapjú daróczból készűlt sajátszerű varrott botost ciorapi hordanak a lábszárukon, a férfiak pedig ugyanilyen daróczból készűlt nadrágot berneveci vagy cioareci. Az ing fölött az időjárás szerint, vagy a mint épen kényelmesebb, hol rövidebb peptăraşhol hosszabb újjatlan ködmönt peptarvagy pedig újjas kozsokot cojoc viselnek.
Mind a háromféle felöltő cserzett birkabőrből készűl külső borítás nélkül, minthogy a színe szép fehérre van kicserezve. Mind a három görény- vagy fekete bárány-prémmel van szegve cu primuri a nyak körűl és az alsó szélén, s e mellett néha még tarka selyem hímzéssel is díszes.
A rövidebb újjatlan ködmön csak csípőig, a hosszabb egészen térdig, a teljes kozsok pedig ennél is alább ér. Elűl egész az öv körűli varrásig fehér báránybőrből készűlt, gombokra kapcsolható hurkokkal tartják össze. Télen e ködmön fölé, nyáron pedig a helyett csak magában még egy hosszú, derékszabás nélküli, de hátúl mindkét oldalt két ránczba húzott hosszú, szürke vagy fekete vastag gyapjúdaróczból készűlt kabátot öltenek; ezt, valamint azt a hogyan kell megmosni a férgek lakóját is, a melyből varrják, suman-nak hijják.
Köpönyeget mântá is viselnek a férfiak, szintén durva szürke, fekete vagy fehér gyapjúdaróczból, a melynek rendesen csuklyája gluglă van és az egész sima, hosszú szabású.
Jó bőnek is kell lennie, mivel gyakran az összes említett ruhák fölé veszik. Külön fajtája a köpönyegnek az ú. Ezt mindig fínomabb fekete gyapjúdaróczból varrják és csak jobb módúak viselik főkép ünnepi alkalmakkor, lakodalmakon, stb. Ha lóháton ülve viselik, akkor a köpönyeg alját a lóra szétterítik; gyalog járva pedig a baloldali szélét átvetik a jobb vállon, úgy, hogy jobb kezök, melyben rendesen szép botot vagy pisztolyt is hordanak, mindig szabad maradjon.
Fejükön a férfiak nyáron széles karimájú fekete kalapot pălěrieőszszel és télen pedig fekete vagy szürke, ritkábban fehér báránybőr sipkát cuşmă viselnek.
Ha az ilyen kucsma 40—60 centiméter magas, akkor cuşmă ţurcănească török kucsma a neve s rendesen csak ünnepi alkalommal és templomba menéskor viselik. Csikorgó hidegben és téli úton rövid, fültakarókkal ellátott cuşmă cu urechi sipkát viselnek, a melynek a széle néha rókaprémes cuşmă cu vulpi.
Ilyenkor a kucsma külseje kék, barna vagy piros posztóval van bevonva. Enyhébb időben a fültakarókat fölhajtják a kucsma tetejére s hátúl bőrszíjjal kötik össze. A nők viselete igen festői. Háromféle ingük van, a melyek a rajtuk lévő hímzésekben különböznek egymástál és más-más rendeltetésűek. A hétköznapi díszítés nélküli ingnek cameşoi a neve; a rendes kimenőre valónak újjain és a mellén pontokból alakúlt minták vagy virágdíszítmények vannak hímezve cămeşi cu pui.
E hímzések az ünneplő ingen sokkal dúsabbak, szebbek, és hogyan kell megmosni a férgek lakóját vagy pamutszálakkal vannak kivarrva.
Az ilyen ingeken az újjak a csuklóban záródnak s fölűl a vállakon keresztben húzódó hosszúkás hímzés van rajtuk, a melynek altită cu increţitură a neve, a miről az e fajta inget is cameşoi cu altiţe-nek híjják. Szoknyát háromfélét viselnek: a tarka gyapjú katrinczát cătrinţă vastagbélrák kocsmázott ritkábban a vászon hpv számok jelentése nevűt, még ritkábban a selyem vagy pamut szövetű peşteman-t, a melyeket több méter hosszú, két-négy újjnyi széles tarka szalaggal brâneţ, fânghie öveznek a derekukra.
Jobbmódú és éltesebb asszonyok e szoknyák helyett a mellen nyitott újjatlan köntöst rochie is viselnek, s e fölött egy zekefélét scurteicăavagy róka- vagy görényprémmel, esetleg posztóval is béllelt térdig ér ő kaczabajkát caţaveică.
Viselik továbbá a nők is ép úgy, mint a férfiak, a peptar-t, a kozsokot és a suman-t. Lábbelijük a păpuci és cirivici nevű czipők, fekete hosszú szárú csizma és a már említett bocskor.
A sárga vagy piros szattyánbőrből készűlt csizma még ma is viselőjének a jobbmódját vagy előbbkelő voltát jelenti. A férjes nők hajukat egy vagy két varkocsba codi fonva hordják, melyeket a fejök tetejére csavarva bojt nélküli fezzel fes födnek be. A fezre hosszú, fehér, igen fínom szövésű kendőt borítanak, melynek a kevésbé fínom fajtáját ştergar-nak, a finomabbikat pedig mânăştergură-nak nevezik.
A ştergart ritkábban gyapjuból vagy pamutból szőtt tarka vagy virágmintás kendő tulpan helyettesíti. Serdűlő leányok a hajukat a homlokuk közepe fölött ketté választva s kétfelé ki varkocsokba cosiţe fonva viselik, melyek hátúl egyetlen nagyobb fonatba foglalva lógnak le.
Az eladó leányok ellenben csak a tarkótól kezdve fonják egy varkocsba coadă a hajukat, a mely vagy szintén lelóg hátúl, vagy pedig a fejtetőn koszorúba van tekerve és gyöngyös szalagokkal díszítve, a mit ghîţă-nek hívnak. Az enyhébb évszakokban Herpesz papillómám van leányok hajadon fővel járnak, s erről igen könnyű őket az asszonyoktól megkülönböztetni.
Családi gyász esetén a leánynak hat hétig nem szabad a haját befonnia, hanem szabadon a vállára eresztve kell viselnie.
Dzsátakák - Buddhista születésregék
Fülönfüggőt cercei mind az asszonyok, mind a leányok viselnek, nyakékűl pedig gyöngyöt mărgelevagy gyöngyökből fűzött s még lefüggő ezüst- vagy aranypénzekkel is díszes salbă-t. Ez a nyakdísz kivált ünnepnap vagy tánczmulatságon igen dús és ízléses, s olykor, mivel viselőjének a vagyoni állapotával arányos, több száz forintnyi értékű.
Kalákába clacă papilloma intraductus adalah mezei munkások. Zuber Gyulától A rónaság lakóinak nemzeti viselete rendszerint sokkal csinosabb és gazdagabb díszítésű, mint a hegyvidékieké, de koránsem azért, mintha emezek szegényebbek volnának, hanem inkább csak azért, mivel ritkábban van alkalmuk társas érintkezésre és így arra is, hogy egymással ízlésben, öltözetük csinjában versengjenek, avagy mert röstelnek drágább ékességgel hivalkodni.
Hogyan kell megmosni a férgek lakóját nemesség és általában az értelmiség ma már legtöbbnyire európai divat szerint öltözködik. Régebben azonban a nemesség, az egész értelmiség és a városi lakosság ruházata hoszszában csíkos, selyem vagy gyapjú szövetű, széles, bokáig érő köntösből dobon állott, mely szintén selyem, csíkos, több méter hosszú övvel brâu volt a derékhoz szorítva.
Ebbe az övbe dugta ki-ki a kézi fegyverét, egy-két pisztolyt és tőrt. E köntös fölé majdnem ugyanolyan hosszú, kék vagy fekete posztóból készűlt, széles újjú, béllelt vagy bélleletten felöltő giubeá kerűlt, s erre megint rosz időben még egy hasonló, de fínom prémmel bélelt felső ruha blană, caţaveică.
Szigorúbb hidegben és úton rendesen vagy medve- vagy farkas-bundát şubă viseltek. A fejükön fínom, henger alakú, nem igen magas báránybőr süveget căciulă hordtak, a melynek a teteje kivűl bársonynyal volt borítva. Lábbeliűl czipő păpuci vagy útazó csizma ciobote szolgált. A kurtanemesek rezeşikiknek életmódja ma a parasztokétól alig különbözik, azért még mindig méltóságukon alólinak tartanák, bármily szegények is különben, hogy közönséges parasztok módjára öltözzenek s a férfiak legalább egy mellénynyel camedelcă s felső nadrággal nădragi, pantalonia nők pedig a szoknya fuştăzeke scurteică vagy köpenyke caţaveică felöltésével igyekeznek magukat a parasztoktól megkülönböztetni.
A ruhák szövete s majdnem az összes ruhanemű otthon a háznál készűl. A román asszony maga ruházza jófomán az egész háznépét. S ha egyik-másik sok hogyan kell megmosni a férgek lakóját munkája miatt nem győzi a kenderét, lenjét vagy gyapjúját mind megfonni, akkor fonó vagy tollfosztó kalákát clacă de tors şi de scărmînat rendeznek, hogy így szaporábban menjen a dolog. A mezei munka a férfiak dolga; de azért bizony a nők is segítenek benne, kivált a szénahordásnál, kukoricza- vagy burgonyakapálásnál és szüretelésnél.
Ha ilyenkor a gazdasszony csecsemőjére vagy apró gyermekeire is kénytelen még vigyázni, kicsinyeit kiviszi magával a mezőre s ott valahol az árnyékban ágyat vet nekik s mindaddig magukra hagyja őket, míg sirásukkal a munkától el nem szólítják. Ha a gazda nem győzi a földjét egymaga és a rendes munkaerejével megmívelni, vagy a gazdagabb termést betakarítani: akkor erre is egy-egy fél- vagy negyednapos kalákát clacă rendez, a melyre a falu összes munkabíró embereit, a kiknek segítségére számíthatni, előtte való nap meghíjja.
